A népmeséknek három jellegzetes fajtáját különböztetjük meg: a tündérmesét, az állatmesét és a tréfás mesét, az utóbbihoz tartoznak a hazudós mesék is.

 

A tündérmesék mesekincsünk legjelentősebb csoportját alkotják. Ebben a mesetípusban elsősorban érvényesül a csodás elem. Minden igazinak hat, és a csodák törvényszerűen, mondhatnánk logikusan következnek egymás után. Bennük találjuk a legtöbb lírai elemet, amelyet a mesemondók drámai erővel tolmácsolnak. Éppen ezért ez a legszórakoztatóbb mesetípus. A pihenésnek, a vágyak beteljesedésének, a felüdítésnek lélektani mozzanatait érvényesíti. A mesemondó és hallgató teljesen azonosul a hőssel és átéli vele együtt a cselekményt. Ilyen meséink az Árgyélus és Tündérszép Ilona, a Világszép Nádszál kisasszony, a Rózsakirályfi. A tündérmesében - még ha műmese is, akár Andersen, Arany László, Benedek Elek, Illyés Gyula vagy Móra Ferenc az írója - egyaránt a csodás elem érvényesül.

 

Az állatmese hősei emberi tulajdonsággal felruházott állatok. Az ember csak mellékszereplő ezekben a mesékben. A legkedveltebb állatmesehősök: a medve, a róka, a farkas, a kakas, a nyúl. Az állatmese a műmesék csoportjában a tanítómesével azonosítható. Az embermódra cselekvő és beszélő állatok történetét versben vagy prózában mondja el az író, és ebből mindig erkölcsi vagy gyakorlati tanulság, esetleg határozott társadalombírálat, szatirikus politikai állásfoglalás vonható le. Ezt a tanulságot a mese végén többnyire külön, tételszerűen is kifejti az író. Az állatmese műfajában a legismertebb szerzők: Aiszóposz, Phaedrus, Babriosz, Heltai Gáspár, Pesti Gábor, La Fontaine, Péczeli József, Virág Benedek, Fáy András, Boros Gábor. Ki ne ismerné A holló és a róka vagy A tücsök és a hangya meséjét?

 

A tréfás mesék reálisabbak, mint a tündérmesék. Nem a csoda, hanem a groteszk elem uralkodik bennük. A mesemondó legfőbb célja az elképesztés és megnevettetés, ugyanakkor kegyetlen, kíméletlen humorral leplezi le az emberi hibákat, a társadalmi bajokat. Hősei emberek, akik furfangosságukkal, talpraesettségükkel, az ész erejével diadalmaskodnak a nehézségeken. A magyar népmesekincs érdekessége, hogy lényegesen több tréfás mesénk van, mint a többi európai népnek.

A csalimese egyéb nevei: becsapó mese, csalogató mese. Híres példáját Csali mese címen Benedek Elek gyűjteményében találjuk.

Összefoglalva: ezek a mesetípusok minden olyan vidéken megteremnek, ahol a magyarság lakik. Érezhetjük bennük a tájak sajátos mondatalakítását, jellegzetes sorait, nyelvének zeneiségét. Ezek a mesék sok örömet adtak évszázadokon át, s ezek vezették el az emberiséget az irodalom szeretetéhez...

 

/Az említetteken kívül létezik még formulamese, novellamese, láncmese, falucsúfoló mese, legendamese, valódi mese, rátótiáda, bolondmese (hazugságmese), szólásmagyarázó mese is.../