MESEHŐSÖK

A népmesében a szegénységben, nyomorúságban tengődő nép vágyai kelnek életre. Képzeletével egy boldogabb, szebb életet teremt, s a mesebeli küzdelem mindig az elnyomottak győzelmével végződik.

A mesehős, a szegény ember, annak fia, lánya, esetleg a legkisebb királyfi. Ők a nép képviselői, kifejezik szorongásait és törekvéseit, diadalmasan harcolnak a zsarnokság ellen. A győzelmet kiváló tulajdonságaikkal érik el. A mesehősöket a bátorság, az ügyesség, az okosság, az igazságérzet, az önfeláldozás, az akaraterő, az emberfeletti testi erő és a szerénység jellemzi. Ezek a jellemvonások teszik lehetővé az útjában álló akadályok legyőzését, az ellenséggel való küzdelmet, ezért teljesítheti természetfeletti feladatait.

A mese azért is jelent maradandó élményt, mert egy olyan társadalmat varázsol a hallgató, az olvasó elé, amelyben az igazság minden esetben érvényesül. A mesehős sok küzdelem után mindig elnyeri jutalmát. A "jótett helyébe jót várj" elve mindenkor megvalósul. Az igazságtalan, a hazug, a kegyetlen, a gonosz, a zsarnok mindig megbűnhődik. Az adott szónak hitele van, s a természetfeletti hatalmak még a halál után is segítenek az igaz lelkű elhagyottakon. Halállal lakol az, aki az igazság ellen vétkezik. A lovagiasság a mesehős egyik legfőbb erénye.

A népmese formai sajátosságaira jellemző az egyvonalúság. A mesehősöknek általában két tábora van: a jóké és a gonoszoké. Egy-két jellemző tulajdonságot emel ki, árnyaltabb, bonyolultabb lélekrajzzal ritkán találkozunk.

Gyakori mesehősök:

A sárkányölő vitéz, Fehérlófia, Az ikrek vagy vértestvérek (egyforma társak),
Ezeregy János, Hajnalkötöző királyfi, Borsszem Jankó, Az emberevő nővér,
Az aranyhajú kertészlegény, A vitéz juhászlegény, A hűtlen anya (nővér),
Az égig érő fát megmászó legény, A hűtlen királyné, A vak házaspár, A táltos fiú,
Hamupipőke királyfi, Erős János, A változni tudó fiú, A soktudó fiú (Nemtudomka),
Égitestszabadító, A vasfejű farkas, Mirkó királyfi, A veres tehén, Állatsógorok

 

Vissza a Mese-oldalra