SZÉP ERNŐ (1884-1953):
Okos Katica

    Volt ebben az időben nagy Magyarország sok szép leányzója közt egy szép leány, akinek neve Katica volt. Ez még semmi se lett volna, mert Katicában is annyi volt a szép, mint Mariskában meg Erzsiben meg Panniban. A valami az volt, hogy ez a Katica nevű, leányzó nemcsak szép volt, de olyan okos is, hogy hetedhét határon túl szaladt a híre az okosságának. Végtére Mátyás királynak is a fülébe jutott az okos Katicának a híre. Azt mondta a király:
    - Nahát, én is szeretnék beszélni evvel a nevezetes Katicával. Hozzátok fel elébem Budára.
    Hát otthon szépen felöltöztették Katicát, feltarisznyálták, elindították Buda vára felé, Mátyás király elébe.
    A király addig kigondolt három kérdést,. amelyekkel majd próbára teszi az okos Katicát.
    Mikor aztán elébe állították a piruló leányzót, azt mondta neki Mátyás:
    - No, te Katicák Katicája, nyisd ki a füledet. Adok neked három kérdést, ha azokra megfelelsz, a király is azt mondja, hogy te vagy a legokosabb leányzó az országban. Először is van nékem a padláson százesztendős kócom, mondd meg tudsz-e abból aranyfonalat fonni?
    - Hogyne tudnék, nagyságos királyatyám - így felelt rá rögtön Katica -, csak csináltasson az én édesapám százesztendős sövényéből aranyorsót hozzá.
    Bólintott a király, hogy jól van. Jött a második kérdés:
    - Másodszor azt kérdem, kedves húgám: van a padláson száz lyukas korsóm is, hát azokat meg tudnád-e foltozni?
    - Meg én, királyatyám, ha előbb kifordíttatja azt a száz korsót, mert azt a bolond is tudja; hogy színről nem szoktak foltozni.
    Még nagyobbat bólintott a király.
    - Látom, édes lányom, hogy igen okos leány vagy, harmadszor hát azt kérem tőled: hozzál is, meg ne is, itt is legyen, még ne is!
    - Várjon felséged, hozom ízibe! - ezzel futott Katica kifelé. Csak egy kis darabig volt oda, máris jött vissza, két karjába két szitát tartott egymáson; amint a király elébe lépett, letette szépen a két szitát a márvány pádimentomra. - Parancsodra, királyatyám!
    Ahogy azután a király meg akarta nézni, mit hozott neki a leány, és felemelte a felső szitát, hopp, elrepült a két szita közül egy hófehér galamb. Volt, nincs.
    - Édes gyermekem - azt mondta Mátyás király -, most már látom, nincs tenálad okosabb Katica kerek e világon! - Szólt a kincstárnoknak, száz aranyat adjanak az okos Katicának, férjhez mehessen, szerencsés asszony lehessen.