A fiú ott állt izzófehéren
Mint arcbőre a fal színe
Foszlott a lelke jégverésben
A hóhért várta hogy jön-e

A fiú ott állt tizenötévesen
Születésnapja halál napja lett
S amíg állott mésszel leöntve
Falakon a fény eljegesedett

Állunk a falnál holtfehéren
Egyik helyére lép a másik
Álljunk az idő sortüzében
már világösszeroskadásig.