Az én falkám olyan falka,
ondolálva van a farka.
     Orrukban csak magyar mód
     csillog egy kis aranydrót.

Van egy pösze kis malacom,
fővárosi grófkisasszony.
     Sóhajtott is egy ízbe,
     nézi magát a vízbe.

Van nekem egy oly kis kanom,
szelid szóra kezes nagyon.
     Az ha fogja s egyet túr,
     a kőkastély felfordul.

Van egy semmi kis furulyám,
nem nőtt az, csak datolyafán.
     Azt ha fúvom, hull a makk,
     a fák táncra állanak.

S ahány felhő, összeszalad,
ha csördítem ustoromat.
     Réz a nyele, szikrázik.
     De sok szoknya megázik!