I

Azt beszélik, rendjelt kaptam -
Nem vetettem, mért arattam?


II

Ami benne fényes:
Az irodalomé;
Ami benne kényes:
Egyedül magamé.


III

MÁSKÉP

Fénye, ragyogása... (ha van,)
Az irodalomé;
Gyanúsítása... (a' van,)
Egymagamé!


IV

Járnak hozzám méltóságok,
Kötik rám a méltóságot:
"Megbocsásson méltóságtok,
Nem érzek rá méltóságot."


V

Csillagot, keresztet noha rám aggattok,
Boldog ez a kebel nem lesz már alattok.


VI

Ad notam: Ég a kunyhó,
Ropog a nád...

Kis keresztem
Hogy szereztem?
Feleljétek ezt, ha kérdik:
Elkopott a lába térdig.


VII

RÉGI DAL, ÚJ SZÖVEG

Székács, Arany, Szilassy
S hazánk több ily pimaszi
Keresztekért akarnak
Sírt ásni a magyarnak!


VIII

HIÚSÁGOM!

Ad notam: Minek az a pörge kalap
Ha a legény csak egy falat
Csillagom, galambom!

Minek nekem a rendjelek?
Szamárháton bársony nyereg?
Csillagom, galambom.
Minek nekem az a kereszt?
Disznóorra arany perec?
Csillagom, galambom.


IX

A SZOMORÚ KINÉZÉSŰ LOVAG

A hiúság gőzi bánt-e?
Hogyne, arra van nagy ok:
Pegazusom Rozinánte,
Magam Don Quixote vagyok.


X

Ha békülnek, határt hánynak,
Egy suhancra jó sort vágnak:
Én is, amit sorsom rám mért,
Elszenvedem - a hazámért!


XI

Ha én egy jót alhatnám -
Száz keresztért nem adnám.

1867