Julia szép léány
(Székely népballada)

Julia szép léány egykoron kimöne
Búzavirág szödni a búzamezöbe
Búzavirág szödni koszorúba kötni
Koszorúba kötni magát úgy mulatni
Föl is fő'tekinte a magoss egekbe
Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le
Azon ereszködék fodor fejér bárány
A napot s a hódat szarva között hozván
A fényös csillagot a homlokán hozta
Két szál arany perec aj a két szarvába
Aj a két oldalán két szép égő gyértya
Mennyi szőre szála annyi csillag rajta
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány
Még ne ijeggy töllem Julia szép leány
Mett most esött héja szüzek sereginek
Ha eljőnél velem én oda vinnélek
A ménnyei karba a szent szűzek közzi
Hogy bételnék veled azok kegyes rendi
A ménnyei kócsot adnám a kezedbe
Első kakasszókor jönnék nézésödre
Másod kakasszókor tégöd megkérnélek
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek

Az annyához fordul Julia szép léány
Szóval mongya neki anyám édös anyám
Én is csak kimönék búzavirág szödni
Búzavirág szödni koszorúba kötni
Koszorúba kötni magamot mulatni
Föl is fötekinték a magoss egekbe
Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le
Azon ereszködék fodor fejér bárány
A napot s a hódat szarva között hozván
A fényös csillagot a homlokán hozta
Két szép arany perec aj a két szarvába
Aj a két ódalán két szép égő gyértya
Mennyi szőre szála annyi csillag rajta
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány
Meg ne ijeggy töllem Julia szép léány
Mett most esött héja szűzek sereginek
Ha elmönnék véle hogy oda vinnének
A ménnyei karba a szent szüzek közzi
Hogy bételnék vélem azok kegyös rendi
A mennyei kócsot a kezembe aggya
Első kakasszókor jőnek látásomra
Másod kakasszókor ingömet megkérnek
Harmad kakasszókor ingömet elvisznek

Sirass anyám sirass éltömbe hadd hajjam
hadd hajjam éltömbe hogy siratsz hótomba

Leányom leányom virágos kertömbe
E'ső raj méhömnek gyönge lépöcskéje
Gyönge lépöcskének sárguló viassza
Sárog viasszának födön futó füstye
Födön futó füstye mennybe ható langja

A mennyei harang húzatlan szólalék
A ménnyei ajtó nyitatlan megnyilék
Jaj az én leányom oda bévezeték.

 

Mai nyelvre igazítva:

Júlia szép leány
(Népballada)

Júlia szép leány egykoron kimene,
Búzavirág szedni, a búzamezőbe.
Búzavirág szedni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott múlatni.
Föl is föltekinte a magas egekbe,
Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le,
Azon ereszkedék fodor fehér bárány,
A napot s a holdat szarva között hozván;
A fényes csillagot a homlokán hozta;
Két szép arany perec aj! A két szarvába,
Aj! A két oldalán két szép égő gyertya;
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.
Szóval mondja neki fodor fehér bárány:
Meg ne ijedj tőlem Júlia szép leány!
Mert most esett híja szüzek sereginek,
Ha eljönnél velem, én oda vinnélek,
A mennyei karba, a szent szüzek közé,
Hogy bételnék veled azok kegyes rendje;
A mennyei kulcsot adnám a kezedbe;
Első kakasszókor jönnék nézésedre,
Másod kakasszókor téged megkérnélek,
Harmad kakasszókor téged elvinnélek.

Az anyjához fordul Júlia szép leány,
Szóval mondja neki: anyám, édes anyám!
Én is csak kimenék búzavirág szedni,
Búzavirág szedni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magamat múlatni;
Föl is föltekinték a magos egekbe,
Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le,
Azon ereszkedik fodor fehér bárány,
A napot és a holdat szarva között hozván;
A fényes csillagot a homlokán hozta!
Két szép arany perec, aj! A két szarvába,
Aj! A két oldalán két szép égő gyertya;
Mennyi szőre szála, annyi csillog rajta.
Szóval mondja nekem fodor fehér bárány:
Meg ne ijedj tőlem Júlia szép leány!
Mert most esett híja szüzek sereginek,
Ha elmennék véle, hogy oda vinnének
A mennyei karba, a szent szüzek közé,
Hogy bételnék vélem azok kegyes rendje;
A mennyei kulcsot a kezembe adja,
Első kakasszókor jönnek látásomra,
Másod kakasszókor engemet megkérnek,
Harmad kakasszókor engemet elvisznek.
Sirass anyám, sirass, éltemben hadd halljam,
hadd halljam éltemben hogy siratsz holtomban. -

Leányom, leányom! virágos kertemben
Első raj méhemnek gyönge lépecskéje,
Gyönge lépecskének sárguló viasza,
Sárga viaszának földön futó füstje,
Földön futó füstje s mennybe ható lángja
A mennyei harang húzatlan szólalék,
A mennyei ajtó nyitatlan megnyílék,
Jaj! az én leányom oda bévezeték.