A tigris és a datolya
(Koreai mese)

     A tigris egy éjszaka bemerészkedett a faluba. Arra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgyerek sír keservesen. Az anya pedig bosszankodva fenyegette kisfiát:
     - Azonnal hagyd abba a sírást, mert ha nem, elvisz a tigris.
     A gyerek csak tovább sírt, bömbölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést. "Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bizonyára nagyon bátor!" - gondolta magában a tigris.
     Az anya látta, hogy így nem megy semmire, hát nyájas hangon folytatta:
     - Nesze datolya, csak ne sírj már! - Erre a kicsi abbahagyta a sírást.
     A tigris így gondolkozott: "Micsoda ijesztő, szörnyűséges teremtmény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat."
     Inába szállt a bátorsága, félt a datolyától, s letett arról a szándékáról, hogy elrabolja a gyereket.
     Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó lesz helyette egy ökör is.
     Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, aki a sötétben ökörnek vélte a tigrist, és a hátára pattant.
     A tigris rémülten vágtatni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. "Bizonyára a szörnyűséges datolya támadt rám!" - gondolta. A tolvaj pedig tovább lovagolt a tigris hátán, ostorral biztatta gyorsabb vágtára, hogy elmenekülhessen, mielőtt kivilágosodnék, s rajtacsípnék az ökörrabláson.
     Mikor megvirradt, a tolvaj ijedten látta, hogy nem ökör-, hanem tigrisháton lovagol. Rémülten leugrott róla.
     A tigris pedig félelmében továbbrohant, menekült a hegyek közé, s talán még most is fut, ha meg nem állt.

(Bartócz Ilona átdolgozása)