Budapest
2017. augusztus 28. hétfő

Smolyan jól sikerült, avagy blagodarja Bulgária

A Kós Károly Általános Iskola 19 diákja 4 kísérő pedagógussal 10 felejthetetlen napot töltött el Kispest bolgár testvérvárosában Szmoljánban, a XIX. Kerületi és a Szmoljáni Önkormányzat által szervezett, közösen finanszírozott cserediák programon. E tényszerű megállapítást lényegesen egyszerűbb volt megfogalmazni, mint szavakkal jellemezni a kint eltöltött másfél hét élményeit. A 30 ezres kisváros a Rodope-hegység egyik mély völgyében terül el, közel a görög határhoz. E festői környezet volt a helyszín, ahonnan kis csapatunk maradandó élményekkel gazdagodva tért haza.

Ezek között szerepelt egy hegyi túra Szoszkovcseto-ban, a Canyon Waterfall-nál, ahol több tucatnyi vízesést kerestünk fel (szó szerint). Az 1400 méteres magasságban lévő Uhlovicai-barlang szédületes cseppköveinek látványa megérte a több száz lépcsőfok megmászását.

A Rodope csúcsai közt bújik meg Siroka Laka települése, amely tulajdonképpen egy élő múzeumfalu, melyet maga a polgármester mutatott be nekünk. Mintha időkapun léptünk volna át. Az 1912-ben véget ért török uralom számos emléke, no és persze az őslakos bolgár, görög lakosságé vegyül e kisváros mindennapi életével. Itt, és a többi felkeresett településen is az élet jóval nyugodtabb, közvetlenebb, mint nálunk. A vegyes etnikumú és vallású, eltérő kultúrájú lakosság békésen él egymás mellett. Igazi különlegességet jelentett az előadás a szmoljáni planetáriumban, valamint egy rendhagyó, éjjeli filmvetítés a Rodope egyik 1200 méteres hegycsúcsán található várromban. A szabadtéri filmvetítés egy középkori hadúr, Momcsil vezér kalandos életét mutatta be.

A kalandok sora e programokkal cseppet sem ért véget. A Pamporovo település közelében lévő, meredek libegővel megközelíthető Hófehérke hegycsúcs és tetején a Sznyezsanka TV-torony "nomen est omen" mesés volt. A torony 156 méterre "nőtt", s 360 fokban megcsodálható innen a Rodope középső része. Tiszta időben a "Fehér"-tengerig is ellátni, no nem az általunk ismert Oroszországhoz tartozóig, hanem az Égeiig, egyenesen Görögországig. Ők ugyanis Fehérnek hívják a görög szigeteket mosó hatalmas vizet. Minderről lehetőségünk volt személyesen is meggyőződni: egynapos buszkiránduláson vettünk részt a görög tengerparton, Xánthi városa közelében. A természeti kincsek mellett sokféle vallási és kulturális emlékkel is megismerkedtünk. Jártunk ortodox templomban, mohamedán mecsetben, a régió páratlan történeti múzeumában, Szmolján óvárosában, de több "konak"-ban is. Ez utóbbiak az Ottomán uralom alatti időkből maradtak fenn, és a hódító török előkelők díszes villái voltak.

A csodálatos helyek felkeresése mellett nehéz megfogalmazni azt a segítőkészséget, rugalmasságot, őszinte szeretetet, amelyet bolgár barátainktól, a szervezőktől és a kinti gyerekektől kaptunk. A búcsúesten egyik házigazdánk a következőt mondta: "nagyon szeretnénk, ha a szívetekben a Rodope egy darabjával utaznátok haza". Kérése többszörösen teljesült.

Porkoláb Gábor

Sziszi, egyik kísérőnk augusztus végén Budapesten járt. Egy együtt töltött estéről való a 4. kép.

*
Vissza A Kispesti Kós Károly Általános Iskola felsőseinek bulgáriai útja oldalra