Öregisten, Nagyisten
             nézd, hogy élünk itt lenn
             katlanba zárva
             csodára várva
             csöbörből vödörbe magyarok.
             Itt élünk se élve se halva
             hurrá a vödörben hal van
             süthetünk szálkás kis pecsenyét
             a friss húst viszi már a fürge menyét
             körben a bozótból
             ragadozók szeme villog
             az elhevert csordákon
             áldozati billog.
                          (csitt, csak csendesen, ne kiálts,
                          mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
             ha Te nem, ki segítsen?
             Sovány lakomára
             nohabort kínáltak
             s akik ezt megitták
             bódultakká váltak.
                          (... csak csendesen, ne siránkozz,
                          halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
             érted sóvárog ma minden
             akik hortyognak szanaszét
             vagy éberen vigyáznak
             síkos savas eső alatt
             biz egyformán áznak.
             (... csak csendesen, mind aki lázad,
             báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
             erősíts a hitben
             hogy ami késik
             azért el nem múlik
             él még a Te nyájad
             bárha szőre hullik.
                          (... csak csendesen, nem használ a lárma,
                          mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
             más remény nincsen
             mint igazad, kegyelmed
             hogy Te szabj végül rendet
             maradék országnak
             adj életes kedvet
             a lecsonkolt többit
             gyógyítgasd ne engedd
             önnön gyilkosává válni -
             haza kell találni!
                          (... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
                          jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
             a vak lóra azt hazudták bátor
             suba alatt kupec lett a pásztor
             műdalokkal altat nejlonfurulyája
             dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
                          (... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
                          csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
             hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
             fulladtunk a füstben a folyónkban cián
             sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten- hiány
             mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
             hóhér a halottal cinikusan békül
             dús szobákban álparasztok
             a búzát égetik ők nem a harasztot
             melósvezér nyüszít, uszít
             munkásember helyben fut itt
             a hajléktalant rendőr verte
             shoppingcenter országszerte
             mocskos pénznek nincsen szaga
             gaztól rabolt s gaz lett maga
             és a művész? búsan kérded
             megvették a tehetséget
             sirasd őket Ősi Anya
             zsoldospénznek sincsen szaga
                          (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
                          végtelen időben mindenkit megtérni)
Öregisten, Nagyisten
             kit kövessünk, s kit nem?
             Érlelj az eszmében, de a rögeszmét távoztasd
             hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
             a reánk szabott leckét beteljesíthessük
             gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
             nácitudat, bolsitudat
             csak álarc a Szörnynek
             egyképp meggyötörnek
             lám egymásra törnek
             gonosz század elment
             nehéz évek jönnek
             melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
             biztass hogy a testvérharc megszűnhet
             göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
             édes hazánkat annak is kellős közepébe
             a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
             Annyi gyalázatos koron át
             őrizd meg számunkra misztikus koronád.
                          (... Csak csendesen, akinek füle van, hallja,
                          a látónak látható, hasad az Ég alja)
ÖregIsten, Nagyisten
             mit akarjunk s mit nem:
             törvényed vezessen
             hogy e kis nép oda ne vesszen
             át ne lyukadjon helyünkön a térkép
             ki ne radírozzon a világi lét végképp
             serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
             kend meg könnyektől elhomálylott szemét!
             küldd le a magasból újra e véres-veres földre
             tartsd köztünk szellemét most és mindörökre
                          (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
                          - hiszen az életünk hovatovább ráment -
                          mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)